„In Memoriam”: V. Kun-Szabó István M.J.
(1945. január 5. Pozsony – 2025. szeptember 30. NJ, USA)
(Rövidített változat elhangzott a 64. Magyar Kongresszuson, Clevelandben, Ohio államban, 2025. november 28-29.)
Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk a Magyar Társaság támogatóival és a Kongresszus résztvevőivel, hogy vitéz Kun-Szabó István, a Magyar Társaság több mint öt évtizeden át hűséges tagja, Vitézi Rend tagja, a Szent László Lovagrend Amerika első tartományának széktartója, cserkésztiszt, férj, apa és nagyapa, 2025. augusztus 30-án, életének 80. évében visszatért Teremtőjéhez.
Kun-Szabó István életútja és tevékenysége: magyarság és családi hagyományok
Édesapja, Dr. Szabó István sebész orvos, a Philadelphia Magyar Klub elnökeként szolgált, és 1981-ben bekövetkezett haláláig a Magyar Társaság aktív támogatója volt. Édesanyja apácaként hét évig élt szerzetesi fogadalomban, mielőtt férjhez ment. Fiuk, István, 1945. január 5-én, a menekülés idején, Pozsonyban látta meg a napvilágot. Később megszületett Ete öccse is.
A menekülés éveiben, István Németországban, egy francia katonai iskolában tanult. Idővel a család az Egyesült Államokbeli New Jerseybe vándorlót, ahol István Ete öccsével nőtt fel. István itt folytatta tanulmányait, a New Jersey állambeli Rutgers Egyetemen, ahol szépművészetet és biológiai tudományokat hallgatott. Az 1960-as évek végén a belgiumi Louvain Egyetemen képezte tovább magát, majd tanulmányai mellett bejárta Európa számos országát, többek között Olaszországot is felkereste.
A 1970-es évek elején a clevelandi Case Western Reserve Egyetemen folytatta felsőfokú tanulmányait, ezt követően pedig a Pittsburghi Egyetemen szerezte meg mesterfokozatát történelem és politikatudomány szakon.
Ezekben az években a Pittsburghben élő Dr. Várdy Béla és Dr. Várdy Ágnes vendégszeretetét élvezte. A néhai Várdy házaspár szintén a Magyar Társaság hűséges támogatói közé tartozott, és ők is a Magyar Kongresszus rendszeres résztvevői voltak. Egyetemi lakótársa ebben az időben néhai Dr. Szendrey Tamás volt, aki szintén a Magyar Társaság elkötelezett tagjaként és támogatójaként tevékenykedett, s aki fiatalkorában Cleveland városában élt.
A Magyar Társaság és a Magyar Kongresszus szolgálatában
Kun-Szabó István már az 1960-as években bekapcsolódott a Magyar Kongresszus életébe, s attól kezdve több mint 50 éven át hűséges támogatója és aktív résztvevője maradt. Legénykorában szívesen vett részt a hagyományos Magyar Bál megnyitásán, több alkalommal, mint az elsőbálos lányok kísérője, valamint más nyitótáncok résztvevője. Különösen szerette a keringőt. Úriember volt, aki ragaszkodott a hagyományos illemhez és modorhoz: például mindig betartotta azt az udvariassági báli szabályt, hogy a díszvacsora asztalánál minden hölggyel legalább egyszer táncoljon az est folyamán.
Ha nem is szmokingban, régi báli szokásunkhoz híven, élete végéig és nagyon büszkén, diszmagyarban, illetve Bocskai öltözetben jelent meg a Magyar Bálon – ezzel is kifejezve elkötelezettségét a magyar hagyományok és kultúra megőrzése iránt.
Magyar Kongresszus: Érdeklődése és közösségi szerepvállalása
István különösen mély érdeklődést tanúsított a magyar történelem iránt, amelyet kiválóan ismert. Minden kongresszusi ülésen részt vett – ritkán hiányzott akár egyetlen alkalomról is, s rendszerint az első sorban foglalt helyet. Figyelmes hallgatóként mindig tudós megjegyzéseivel és értelmes kérdéseivel járult hozzá a beszélgetésekhez.
Miután családot alapított, továbbra is hűségesen látogatta a Kongresszus találkozóit. Amikor csak tehette, magával hozta családját – feleségét, Beatrixot, gyermekeit, sőt korábban édesanyját is.
Árpád Szövetség
A XXXVIII. (39.) Krónika 103. oldalán olvasható, hogy 1998-ban, a 39. Magyar Kongresszuson vitéz Kun-Szabó István az Árpád Szövetség díszjelvényével lett kitüntetve, elismerve a magyarságért végzet tevékenységeit. Somogyi Lél főtitkár avatta fel és kézbesítette a díszjelvényt.
Az Árpád Szövetség célját a következőképpen hirdetik: „Elismerni honfitársainkat, akiknek értékes munkássága és példamutatóan öntudatos magyar magatartása és társadalmi tevékenysége szolgálja magyar közösségeinket. Munkásságukat nem a mi méltatásunk teszi igazán naggyá, hanem az, hogy vállalja a magyar emigráció és a magyar diaszpóra közéleti ügyeinek szolgálatát, és a vele járó felelősséget.”
Árpád Szövetség és későbbi elismerések
2009. november 28-án, az 49. Magyar Kongresszuson, a Magyar Társaság Tisztikara és Rendezőbizottsága elismerésül és hálával ismét kitüntette vitéz Kun-Szabó Istvánt. Az 2009-es Árpád Szövetségi kitüntetést a magyar közösségért végzett szolgálatáért kapta, különösen azért, amikor a woodbridge-i klub felszámolására került sor, István határozottan és sikerrel állt ki amellett, hogy a klub megmaradt pénzeszközeit, ingatlan jövedelmét, több magyar szervezet között a magyar iskolák támogatására fordítsák – példát mutatva nagylelkűségből és közösségi felelősségvállalásból.
Cserkészet
István fiatal kora óta aktív cserkész volt. Már 1963-ban, Görögországban, a Világdzsemborin, a Magyar Cserkészszövetség delegációjának büszke tagjaként vett részt, ahol a görög főcserkész szárnysegédjévé választották. New Brunswick, New Jersey állam környékén nőtt fel, ahol az évek során cserkésztiszti rangot szerzett. Élete végéig – ameddig egészsége engedte – nem hagyott ki egyetlen cserkészeseményt sem, legyen az nyári tábor, jubileumi tábor vagy akadályverseny. Minden évben ellátogatott a clevelandi cserkésznapra, legtöbbször családjával együtt.
Gyermekei és unokái egyaránt aktív cserkészek. Fia, ifjabb István, valamint leánya, Csilla, cserkészcsapattiszt, a New Brunswick-i leánycserkészcsapat parancsnoka. Fiai, Attila és Buda, mindmáig aktív tagjai a New Brunswick-i Bornemissza Gergely fiúcserkészcsapatnak. Nevelt fia, Misi, a KMCSSZ Nyári Magyar Cserkésziskolájában tanult. Buda, feleségével, Rékával – aki szintén clevelandi magyar cserkész volt – ma a Kaliforniai Tengerészgyalogságnál teljesít szolgálatot.
Amerikai élete és a magyarság
István nem csak magyar körökben, de az amerikai életében is amerikai társadalomban is példamutatóan helytállott. 1972-től 1985-ig a „US Amy National Guard” kapitánya, majd kiképző századosa, azután mint tartalékos katona szolgált. Az amerikai élet pályája a pedagógia lett. Nyugdíjba vonulása előtt, az „Adult Diagnostic and Treatment Center, Office of Education, NJ Dept. of Corrections” intézményében dolgozott. A 2020-as évek elején Covid-válsága számos munkahely megszüntetését és leépítést kényszerített ki. Azon kívül, hűséges tagja volt az AHEÁ-nak az Amerikai Magyar Tanárok Egyesületének, nemzetközi egyesület melynek székhelye az USA-ban található. New Brunswickban a magyar Iskolában történelmet tanított. Harcolt is a magyar Iskolák megmaradásáért. Az ottani Woodbridge-i klub felszámolásakor határozottan és sikerrel állt ki amellett, hogy a klub megmaradt pénzét a magyar iskolák támogatására fordítsák.
Vitéz és lovag
A Vitézi Rend: István a magyar vitézi címét nagyapja után nyerte el, aki a magyar iskolarendszer egyik országos szervezője és szakfelügyelője volt. Édesapja szintén vitézi rangot kapott várományosi jogon, majd István is követte ebben a hagyományt, így apa és fia egyaránt kiemelkedő tevékenységet folytattak, valamint a magyar haza és nemzet szolgálatában.
Szent Lasszó Társaság és Rend: Cleveland lakosa, néhai vitéz Falk Viktor a rend egykori helyettes főkapitánya, az USA főszéktartó és Második Tartomány széktartója megbízásából, István 1990-ben a Szent László Lovagrend Amerikai Első Tartományának széktartója lett. Számos avatást szervezett, nemcsak Clevelandban, hanem más városokban is, Clevelandban legtöbbször a Magyar Kongresszus rendezvényével párhuzamosan.
Zárószó
István ízig-vérig becsületes, hűséges magyar ember volt. Szívében és lelkében magyarnak érezte magát. Hitt abban a küldetésben, amelyet szüleitől és nagyszüleitől örökölt: hogy a hazáért és a magyarságért csatasorba kell állni. Ezt a küldetést bárhol is élt, hűen teljesítette, s erre nevelte gyermekeit is. Teljes erejével, tudásával és hitével szolgálta a magyarságot és a magyar nemzetet – minden tettében, minden szavában és minden törekvésében.
A Magyar Társaság és az Árpád Szövetség Isten vigasztaló szeretetét kívánja a vitéz Kun-Szabó István gyászoló családjának, szeretteinek, és magyar testvéreinek. Boldog nyugalmat és örök emléket vitéz Kun-Szabó Istvánnak. Emlékét szeretettel és tisztelettel megőrizzük.
A Magyar Társaság nevében,
a Magyar Társaság vezetősége és tagsága
Cleveland, 2025 november 28-29