Beszámoló a 62. Magyar Kongresszusról
A Magyar Társaság tisztikara megkezdte a 2024. év 63. Magyar Kongresszusának tervezését, ami 2024. november 29-30 között a clevelandi Crowne Plaza Airport hotelben lesz megtartva. Ilyenkor jó egy percre visszatekinteni a múlt év sikereire.
A tavalyi Kongresszus „Jövőt építő magyar családok” jelszóval került megrendezésre, majd ezen belül a program különbözö témakörökre lett felosztva. Szombat d.e. a színvonalas pszichológiai szimpózium keretén belül dr. Papp Klára, nyugalmazott emerita professzor elöadásában a személyi identitásra fektetett hangsúlyt. Krasznai Beáta, pszichológus és magyar iskola tanár és igazgató, felhívta a figyelmet arra, hogy a közös nyelvtudás a (nagy)szülő-gyermek kapcsolatban segíti a generációs és kulturális különbségek áthidalását. Kovács Emese mint egyetemi fokú kutató egyszerű nyelven elmagyarázta a DNA-metiláció változásairól bipoláris zavarok és öngyilkossági kísérletek esetét. Nádas Tímea, pszichológus és mint tapasztalt öt gyermekes anya, elbeszélgetett Nádas Krisztinával aki szintén öt gyermek édesanyja, a kétnyelvűség nehézségeiről, annak egyeztetéséről és a család amerikai magyar társadalomban betöltött szerepéről. A szakértő előadók olyan gondolatokat pendítettek meg amely az ezt követő ebéd alatt is sok alkalmat adott beszélgetésekre és kérdésekre.
Szombat d.u. Magyar Iskola témakör alatt tartottak beszámolót Pigniczky Eszti, Pigniczky Enese, Somogyi Ferenc, és Turóczi Kinga „Clevelandi Magyar Cserkész 2023 Regös Körút” cimmel. Kapcsolódásaik révén is erősítették elhivatottságukat, gazdagították ismereteiket és onnan hazatérve tudásukkal és személyes élményeikkel színesítették a clevelandi magyar közösséget is. Az út fiatal amerikai magyar résztvevői beleláttak a vendéglátók mindennapjaiba, felfedezték a magyar táj szépségeit, és közvetlenül ismerkedtek a népi kultúrával: népdalokkal, néptánccal, népviselettel, hagyományokkal. Helyi családoknál lakva, a regös cserkészek és kísérőkkel együtt összesen negyvenen vettek részt a körúton. (Antal Ferenc Ildiko írása).
A beszámoló után Sundem Réka a Balassi Intézet hallgatójaként Magyarországon szerzett egy éves tapasztalatait osztotta meg. Réka a 40 tagú magyar nyelv és kultúra programban vett részt. Tanulás, kirándulások, új barátok, cserkésztársak színesítették évét. Kihangsúlyozta záródolgozatával járó munkát, annak nehézségeit és sikereit. “Huszonnégy oldalt írtam le magyarul, de nemcsak az írás, hanem az egész kutatás magyarul zajlott. Ehhez el kellett olvasni a könyveket magyarul, ki kellett találni, hogy mi mit jelent, és hogyan akarom az olvasottakat megfogalmazni. A témám a matyóhímzés volt, és azért választottam ezt, mert korábban a cserkészeten volt egy olyan programunk, ahol hímeztünk. Minden őrs kapott egy-egy motívumot különböző tájegységekről; nekem egy matyó rózsa jutott. Nagyon megszerettem, de nem tudtam semmit arról, hogy kik a matyók, hol élnek, miért ilyen mintákat hímeznek, miért ilyen színeket használnak, és elkezdtem érdeklődni iránta. Így kezdődött.” (Antal Ferenc Ildiko írása).
Majd Dr. Kerekes Judit New Jerseyből érkezett matematikaprofesszor számolt be az Amerikában jelenleg működő 33 hétvégi magyar iskolát összefogó, AMIT (Amerikai Magyar Iskolák Találkozójának) legutóbbi, tizenegyedik konferenciájáról. A továbbiakban a kárpátaljai Dr. Csernicskó István előadása az ukrán nyelv identitás-konstruáló szerepéről szólt a propaganda karikatúrákban, (Antal Ferenc Ildikó írása) majd Peller Ildikó clevelandi matematikaprofesszor Wass Albertről tartott szívhez szóló megemlékezést, mint Erdélyi Szimfónia.
Közben zajlott a gyermek /családi program. Ennek megrendezése igen nagy kihívás volt részünkre, hiszen még ilyen nem volt a Kongresszuson. Az egyéni és kisebb csoportjátékok, rejtvények és kézügyességek alkalmat adtak a gyerekek szórakoztatására és szintén arra hogy a szülök egymással találkozzanak. Ezt követte a családi táncház, amit a clevelandi Solomon Ilona és a nógrádi Szabó János (clevelandi Kőrösi Csoma Programos) vezetett. Csuda volt látni, hogy egy két taps és ritmus után a csoport összehangolódott és képes volt tánclépéseket elsajátítani. Ez nem csak gyermek program volt, hanem felnőtt vetélkedő is. A résztvevök 3-as, 4-es csoportokra osztódtak, minden csoport kapott egy válaszlapot, amin 40 kérdésre kellett válaszolni. Az első 20 kérdés vetítve volt. A képek történelemmel kapcsolatos híres magyarországi épületeket ábrázoltak. A következő 10-10 kérdés magyar irodalomból és történelemből lett merítve. A hallgatóság rendkívül lelkes volt, sőt néha megszegve a vetélkedő szabályát hangosan bekiáltották a választ. (Dömötörffy Éva írása)
A Betlehem történetét mindenki ismeri, de péntek este az Irodalmi és Művészest alkalmával a Pécsről jövő színművészek Pilári Gábor és Vajda Zsuzsanna bemutatták, mint bábjáték. Egymás után jelentek meg a pásztor bábuk, párbeszédbe tárgyalva a kis Jézus születését és annak megajándékozását. A közönséget bevonva, egyik mulatságos eset követte a másikat amig a három kiválasztott király előre lépett. Másnap kis változattal ugyanazt előadták a gyermek közönségnek, ahol annyira meghatódott az egyik, hogy kis nyusziját felajánlotta Jézuskának.
A szombat reggeli program Magyarságunkra irányult. Németh Iván felvetette a kérdést, hogy “Érdemes-e az eurot bevezeti Magyarországon”. Ezt követte a kárpátaljai születésű, Budapesten élő Dorgay Zsófia „Otthon vagytok?” című előadása , amelyben az ukrán-orosz háborúban érintett magyarok mindennapjait mutatta be sok képpel, rövid történetekkel és személyes megjegyzésekkel színesítve. Zsófi jelenleg a Duna TV Vallási Főszerkesztőségének szerkesztő-riportere, valamint a clevelandi Bocskai Rádió munkatársa. Ma is szoros kapcsolatot ápol kárpátaljai magyar egyházi és civil szervezetekkel, és havonta látogatja a kárpátaljai Szürtén élő 85 éves nagymamáját, így folyamatosan és első kézből tájékozódik a háborús mindennapokról. (Antal-Ferencz Ildikó írása)
Dr. Ludányi András utolsó percben lemondta amerikai útját, de sikerült előadását levetíteni. Ismertette könyvének, „ Amerikai Életút” angol megjelentetését “My American Road Trip: From WWII to the 21st Century.” Kalandos életútjának vezérfonalát mindig is a magyarság szolgálata és megőrzése irányitotta. Beszámol az ‘56-ban kisebb szabotázsakcióiról és a New York-i Coliseum tetejéről történő lezuhanással végződő szovjet zászlós kalandjáról, 40 évnyi egyetemi tanári karrierjéről, délvidéki kalandozásáról, és Magyar Baráti Közösség (MBK) megalapításáról. Könyvét percek alatt felkapkodták.
Dr. Borvendég Zsuzsanna előadása következett, “A kommunista olajmaffia nyomában” cimmel. A lassan kibontakozó tények szinte hollywoodi filmjátszmaként összeszőtte a magyarországi titkosszolgálatot, a katonai hírszerzést, a vegyesvállalatok külkereskedelmi tevékenységeit a feketegazdasági manőverekkel. Ez volt a Kádár rendszer „impexek” kora. Egy olyan gazdasági-pénzügyi hálózat épült ki amely hosszú szálakkal még az Amerikai Cyrus Vancehez is kötődött és aminek tevékenysége Magyarország gazdagsági teljesítőképességét is befolyásolta. Erre dr. Borvendég Zsuzsanna bukkant rá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatójaként.
A Kongresszus ideje alatt művészeti, könyv és Hungarikum kiállításra is sor került Dömötörffy Éva rendezésével és Ludányi Panni közreműködésével. Gyönyörű tárgyak kerültek elő. Külön köszönet illeti a clevelandi Magyar Múzeum, a Szent Imre női kör, és Orosz Erzsi családi hagyományainak kiállítását. Köszönjük a népművészeti adományokat, a Herendi kiállítást és a festmény bemutatókat.
A 62. Magyar Kongresszus diszvendége Főtisztelendő Mezei András Atya volt aki előadást tartott „A család Isten ajándéka” címmel. András atya az erdélyi Ditróban született és nevelkedett, Keszthely és Csabrendek után Clevelandben a Szent Imre és Szent Erzsébet egyházközségeknél töltött be kormányzó (adminisztrátor) feladatot, azóta ismét Keszthelyen plébános. Mint mondta, a család „az életszentség helye”, a pap pedig sokszor jelen van a családok életében, a különböző szentségekre való felkészítés, illetve azok kiszolgáltatása során: a keresztelőtől az elsőáldozáson, bérmálkozáson, jegyesoktatáson, házasságkötésen, gyermekek keresztelésén át egészen a temetésig. Mint mondta, az életszentségeket sokan nem veszik komolyan, ahogy magát az életet sem, mert szerintük „nem fontos a papír”, pedig, ha csak „két bankszámla találkozik, az nem lesz tartós”. Figyelmeztetett: ha feltételeket szabunk egymásnak, magunkat szeretjük, nem pedig a másikat; a család olyan, mint egy mécses, táplálni kell a lángját, azaz lelki táplálékra is szükségünk van a házasságban. Clevelandi évei kapcsán felidézte, hogy a helyi magyarok milyen sokat tesznek a közösségért és hogy gyakoriak a családi fotókból készült „szentélyek”, ami azért nagyon jó, mert „azokat nézni felér egy lelkigyakorlattal”. Említette, hogy három év alatt ezer beteget látogatott meg az egyetemi kórházban, és a legtöbbet a Covid-járvány ellenére homlokon érintett, és voltak, akiknek ez felért egy Isten-élménnyel. Emlékeztetett arra is, hogy az utóbbi két évszázad fejleményei nem kedveznek a családoknak: az iparosodás-városiasodás, a nők munkába állása, a világháborúk és Trianon, az internet megjelenése mind-mind a családok szétesését okozták, okozzák. Végül a jobb jövőben reménykedőknek üzente: „Ne csak reméld, hanem tegyél is érte”.
Ebéd után következett az Árpád Akadémia ülése, amely során az idén kitüntetett Dr. Gyékényesi János Pál tartott érdekfeszítő előadást az „Űrkutatás és labdarúgás szerepe egy magyar menekült életében” címmel, amelyben ismertette rendkívül gazdag és tevékeny életének két párhuzamos fonalát, a NASA-nál eltöltött 51 évét, valamint a labdarúgás világában töltött több évtizedes játékosi, szövetségi elnöki és helyi csapat társtulajdonosi tevékenységét. (Antal-Ferencz Ildikó írása)
A Magyar Kongresszus szombati, egyben utolsó mozzanataként egy rövid dokumentumfilm levetítésére került sor. A nemzeti összetartozás évében, 2020-ban fogott bele a Magyarság Háza annak a különleges portrésorozatnak a megvalósításába, amelynek eredményeként ötvenhárom közel egész estés film született „Mi, Magyarok” címmel, „Portrék, önvallomások, beszélgetések” alcímmel. Az alkotások a Kárpát-medencében és különböző magyar diaszpórákban élő egyéneket, közösségeket mutatnak be külhoni alkotók közreműködésével.
A vetítésen jelen volt Szakály Anna, aki a filmet filmezte és elkészítette. Anna Torontóban született, ma is ott él és vágóként dolgozik. Aktív tagja több torontói magyar szervezetnek. Filmjeiben a torontói magyarság kulturális életét, meghatározó eseményeit mutatja be s örökíti meg az utókor számára. A Duna televízióban, valamint a torontói OMNI TV-csatornán jelentek meg riportjai a torontói magyar közösségről, leginkább a helyi néptánccsoportokról. 2001-ben, a gyimesi és moldvai karácsonyi szokásokról készített filmet.
A film Bede Fazekas Zsoltról szólt, aki az észak -amerikai magyar diaszpóra egyetlen, egyben utolsó könyvesboltjának, a Pannonia könyvesboltnak a tulajdonosa. Mellette a Torontói Független Magyar Rádió heti műsorának, a több mint 30 éve szerkesztője, műsorvezetője. A torontói magyar diaszpórában eltöltött hosszú éveket a torontói magyar szervezetekkel karöltve, a magyarságtudat megőrzésére, a magyar nyelv magas szinten való művelésére és annak továbbadására fordították, közösen nejével Hortenziával. Rádióadásaiban mindig törekszik a teljes magyar diaszpóra mindennapjainak bemutatására, de nagy hangsúlyt fordít úgy Magyarország, mint az elszakított területek mindennapjainak a bemutatására is a hallgatói számára.
Számos kitüntetései közül a Magyarország Barátja díjának kitüntetését említhetjük és a Torontói Magyar Ház volt kulturális igazgatója önkéntes munkakörét is fontos kiemelni. Rádióműsorai kimondhatatlan érték az észak-amerikai magyar diaszpóra számára, minden egyes adása egy- egy gyöngyszem. (Csibi Loránd beszámolója)
A Magyar Kongresszus egyik hagyományőrző mozzanata a Magyar Bál, amelynek megrendezésére szombat este került sor. A műsort ifjú bemondók, Sundem Réka és Nádas Zoltán vezették. Az est folyamán a Clevelandi Cserkész Regös Csoport a nyitó palotás táncot, majd a bálon résztvevő párok egy része a “francia négyes-” táncot mutatták be. Következett az Árpád Érem átadása dr. Gyékényesi János Pálnak, aki gépészmérnöki diplomáját a clevelandi Case Institute of Technology (mai CWRU) egyetemtől szerezte, majd doktorátust szerzett a Michigan State egyetemtől. NASA-nál 51 évet töltött különböző kutatási és vezetői beosztásokban. Több szakmai kiadványa van. Ezenkívül szolgált, mint az Ohio Labdarúgó Szövetség elnöke, a Cleveland Cobra profi csapat társ-tulajdonosa és a volt Ohiói magyar amatőr csapatok aktív versenyző tagja. 2007-ben kitüntették a USASA Hall of Fame benevezéssel. Megtiszteltetés számunkra , hogy az Árpád Akadémia kitüntetésben részesithette Dr. Gyékényesi János Pált, aki hosszú éveken át növelte a magyarok hírnevét mérnöki kutatási munkája által, és hozzájárulásáért az ohioi, illetve amerikai labdarúgás népszerű fejlődéséhez. Walt Mahovlich és a Harmonia zenekar szolgáltatták a zenét, ami éjfél körül magyar egyéni legényes táncra perdítette az ottlévőket.
Még csak annyit, hogy az 1952-ben megalakult Magyar Társaság (MT) amerikai magyar kulturális szerveze 1961 óta szervezett éves kongresszusai az amerikai magyar társadalmat érintő kérdéseket tűzi napirendre, valamint nevelési, irodalmi, tudományos és felvilágosító előadásokat, filmeket mutat be. Emellett az Árpád Akadémián keresztül elismeri és kitünteti azokat az amerikai magyarokat, akik kimagasló önkéntes és szakmai, irodalmi, művészeti vagy tudományos tevékenységükkel szolgálták az amerikai magyar társadalmat. 1965-ben dr. Somogyi Ferenc kezdeményezésére a kitüntetetteket egy akadémiába, mint önálló szervezetbe tömörítették és az MT örökös tiszteletbeli tagjainak nyilvánították. Annak célja a Nyugaton élő magyar alkotók, szerzők és műveik számbavétele; és ezáltal a magyar alkotókedv ébrentartása és fokozása a diaszpórában. Az akadémia adattára kézzelfogható bizonyságtétel arra vonatkozóan, hogy a két világháború elvesztése és az 1956-os szabadságharc leverése következtében a magyarság milyen óriási szellemi értékveszteséget szenvedett; ugyanakkor felmérhető az a szellemi értéknyereség is, amely a befogadó országokat gazdagította, amikor a magyar tudósok, írók és művészek részére a szabad élet mellett érvényesülési lehetőséget biztosítottak. (Antal Ferenc Ildikó)
Folytatva a múlttal járó kötelezettségeinket és felkarolva a jövőt szeretnénk megkérni olvasóinkat, tagtársainkat javasoljanak előadási témákat, és újból felkérjük azokat, akiknek lenne fénykép, vagy leírása, vagy elbeszélése a 45-ös családi menekülésről és újhazában letelepedésről, ossza meg velünk. Ezért is kezdtük Kongresszusunkat Somogyi Lél, Árpád Akadémia főtitkárának beszámolójával, családjáról és Édesapja Professzor Somogyi Ferenc életútjáról, hogy serkentsünk másokat is megörökíteni családi múltjukat.