Hungarian Association, P.O. Box 771066

Lakewood, OH 44107

+1 216-651-4929

magyar.tarsasag@gmail.com

Professor Dr. Somogyi Ferenc

Az Árpád Akadémia főtitkára,
Magyar tudós és közösségi vezető

ÉLETRAJZ ÉS ÖSSZEFOGLALÓ EREDMÉNYEK

Dr. Somogyi Ferenc magyar történész, jogtudós, alkotmánytörténész, szociális jóléti ügyintéző, politikus, magyar parlamenti képviselő, publicista, író és kultúrtörténész volt.

A clevelandi magyar közösség befolyásos tagjaként aktív szerepet vállalt vagy alapítója volt számos ma is működő szervezetnek, köztük a Magyar Társaságnak, a Magyar Iskolának és a Magyar Cserkészeknek, valamint sok más szervezetnek.

1950 végén érkezett az Egyesült Államokba és Clevelandben telepedett le, amely akkor még vitathatatlanul a második legnagyobb magyar város volt Magyarországon kívül. Itt a magyar bevándorló közösség egyik legkiemelkedőbb és legtiszteletreméltóbb képviselőjévé vált, miközben megőrizte tudományos elfogulatlanságát, példát mutatva a mértékletességre és a kulturális toleranciát megtestesítve.

Tanítványai, a Magyarországon az 1930-as években tanított generációktól kezdve azokig, akiket az 1960-as években Amerikában oktatott, megjegyzik, hogy Somogyi professzor puszta jelenlétével kivívta tiszteletüket és figyelmüket, megtestesítve azt a fajta ideális, régi vágású tudós és művelt professzort, aki ritkán található meg a mai világban. Hatása erős volt, és még évtizedek után is él tanítványaiban. Ahogy egyik tanítványa megjegyezte, Somogyi professzor „legnagyobb ajándéka azok számára, akiknek szerencséjük volt kapcsolatba kerülni vele formálódó éveink rövid időszakában” az volt, hogy hatással volt gondolkodásmódjuk nyitottabbá tételére, toleranciával és a kultúra és tanulás szintjén való eszmecsere készségével, az eszmék izgalmára.

Dr. Somogyi Ferenc 1906. június 25-én született a Vas megyei Nárai községben, Magyarországon. Ősei egy ősi magyar nem címeres nemesi családból származnak. Apja Somogyi (de Somogyváry) Lajos, anyja Gergye Mária volt. Tizenkét gyermek közül ő volt az első, köztük 3 fiú és 9 lány.

Középiskolai tanulmányait a szombathelyi Premontrei Rend Gimnáziumában végezte, ahol két iskolai és egy országos irodalmi pályázaton való győzelemmel tűnt ki. 1927-ben érettségizett. Még abban az évben beállt a soproni ezredbe, ahol első volt osztályában és ezredében. 1928-ban a pécsi III. Béla Gyalogezredhez helyezték katonai hallgatóként, és a Szent Erzsébet Királyi Magyar Egyetemen (ma Janus Pannonius Egyetem) jogot és alkotmányjogot hallgatott. Tanulmányai során tovább kitűnt, öt díjat nyerve el.

Dr. Somogyi 1932. április 13-án szerzett doktorátust alkotmányjogból és 1934. október 25-én jogtudományból. 1937 őszén habilitálták magántanárként „a magyar magánjog története” szakterületen. 1938 elejétől 1944-ig rendszeresen tartott előadásokat szakterületén, valamint más programterületeken, beleértve a szociális jólétet is.

Előadói stílusa és jelenléte hamar rendkívül népszerű professzorrá tette, olyannyira, hogy a diákok vonzódtak óráihoz és keresték útmutatását.

1938 őszén Baranya vármegye szociális tanácsadójává nevezték ki. 1939-ben Pécs város egyik parlamenti képviselőjévé választották. 1940-ben az Országos Nép- és Családvédelmi Alap ügyvezető elnökének helyettesévé nevezték ki. 1944-ben az Országos Szociális Felügyelőség ügyvezető alelnöke lett. 1945-ben a Belügyminisztérium Szociális Osztályának vezetője lett. Segített a sokgyermekes szegény családoknak otthonhoz és munkához jutni, hogy megteremthessék egzisztenciájukat. Ebben a minőségében kapta a parancsot, hogy hagyja el Magyarországot a második világháború végén.

Somogyi professzor öt évet töltött osztrák emigráns táborokban (Kellerberg, Spittal an der Drau) a második világháború vége után, ahogy azt ezrek tették más politikai menekültek közül a háború sújtotta és akkorra már kommunista uralom alatt álló közép- és kelet-európai országokból. Ott folytatta a tanítást, és kulturális tevékenységekben is részt vett színházi rendezőként és folyóirat-szerkesztőként. Magyar történelmet, nyelvet és irodalmat, latin nyelvet és irodalmat, sőt még némi testnevelést is tanított a tábor Mindszenty József Magyar Akadémiai Gimnáziumában, és a Gróf Széchenyi István Középiskola oktatási igazgatója lett. 1948 júliusától kezdve, egészen 1956-ig szerkesztette a mérföldkőnek számító „Vagyunk” című kétheti folyóiratot, amely a kulturális és történelmi témák széles skálájával foglalkozott, a Magyarországon kívüli magyarok érdeklődésére fókuszálva.

1950 végén érkezett Clevelandbe, ahol virágzó magyar közösséget talált. Kiterjedt tudása és vezetői képességei miatt hamar bevonták Cleveland sokrétű életébe, azzal a céllal, hogy oktasson és a magyar szabadságért dolgozzon. Mint sok más bevándorló Amerikában ezekben az időkben, nem volt lehetősége tudását és szakmai készségeit teljes mértékben kihasználni karrierje folytatásában, hanem inkább arra kényszerült, hogy elfogadja az elérhető munkalehetőségeket, miközben folytatta magyar tevékenységeit. Nyugdíjazásáig gépkezelőként és felügyelőként dolgozott a Sealy Mattress cégnél, de élete továbbra is a tanítás és a magyar szabadság ügyének előmozdítása körül forgott.

1951-ben a clevelandi székhelyű Duna Intézet igazgatója lett, amely a Duna-régió történelmi, politikai, társadalmi és gazdasági problémáinak vizsgálatával és megoldásával foglalkozott. 1952-ben a Clevelandi Magyar Társaság egyik alapító tagja lett, amely ma Magyar Kongresszusként működik nemzetközi hatókörrel és befolyással. 1953-ban társalapítója és társigazgatója lett a Szent István Szabadegyetemnek, ahol magyar történelmet adott elő. 1961-ben a Magyar Társaság Magyar Önismereti Tanfolyamsorozatának igazgatója lett, és ugyanebben az évben egyike volt a Magyar Kongresszus 32 alapítójának, amely immár 35 éve vonz tudósok és magyarok ezreit a nyugati világból Clevelandbe, hogy megvitassák és dolgozzanak Magyarország szabadságáért, emberi jogaiért és igazságosságáért, valamint kulturális és társadalmi tevékenységeket folytassanak a magyar nyelv és kultúra fenntartása és támogatása érdekében Magyarországon kívül.

1962 őszén Somogyi professzor elfogadta a meghívást, hogy magyar kultúrtörténetet tanítson a Western Reserve Egyetemen (ma a Case Western Reserve Egyetem része) a Magyar Tanulmányok Program igazgatójaként, ahol öt éven át tartott előadásokat magyar kultúrtörténetről.

1966-ban a Nyugati Magyar Tudományos, Írói és Művészeti Akadémia (Árpád Akadémia) főtitkára lett, egy olyan intézményé, amelynek ma több száz tagja van világszerte, és amely a magyar tehetségeket a tudomány széles spektrumában egyesíti. Ugyanebben az évben kezdte el, és folyamatosan 34 éven át, beleértve az idei évet is, szerkesztette és készítette az éves „Krónikát”, egy évente megjelenő 300+ oldalas könyvet, amely a Magyar Kongresszus eseményeinek krónikája.

A gyermekek és a tanítás iránti szeretete 1967-ben a heti clevelandi Magyar Iskola tevékenységébe vezette, ahol évtizedeken át tanított magyar kultúrát és történelmet.

Somogyi professzor keresett előadó volt sok magyar közösségben a környező államokban, ismert gondolatébresztő és emlékezetes beszédeiről, amelyekben Magyarország múltjának történelmi alakjaira emlékezett. Rendszeresen szerepelt helyi magyar nyelvű rádióműsorokban és írt helyi újságokba.

Tudományos tevékenysége Magyarországon és az Egyesült Államokban közel 500 tanulmány és cikk publikálását eredményezte, köztük 29 saját könyvet és tankönyvet, 46 tudományos tanulmányt és esszét, valamint több száz újság- és folyóiratcikket. Magyarországon korai munkái a hitbizományra és az öröklésre összpontosítottak a modern kor előtti Magyarországon, később pedig a szociális jólétbe való fokozott bevonódása a magyarországi szociális jólét történetével és helyzetével való foglalkozásra vezette. Az Egyesült Államokban Somogyi professzor egy ideig nem tudta folytatni akadémiai és tudományos tevékenységét az új életkezdés szükségszerűségei miatt az új országban. Mégsem elégedett meg azzal, hogy tétlenül üljön. A publicisztikai és szerkesztői tevékenységek felé fordult, hogy segítsen felvilágosítani honfitársait, és megossza tudását és szeretetét a magyar történelem és kultúra iránt.

Az 1970-es években Somogyi professzor ismét energiáját és elkötelezettségét tudta a tudományos munkára fordítani, számos jelentős könyvet alkotva.

1973-ban jelent meg 656 oldalas műve, a „Küldetés: A magyar nép története” magyarul, és azonnal, ahogy egy recenzens megjegyezte, „objektív…, jól kutatott és szépen megírt” szintézisként tekintettek rá a magyarok történelméről, megtestesítve egy hagyományos történelemfilozófiát, amelyet a magyarok egyedülálló történelmi küldetésébe vetett hite vezérelt a Kárpát-medencében. Ezt a kötetet 1977-ben egy rövidebb angol változat követte „Hit és sors” címmel. Somogyi professzor írt egy átfogó kétkötetes szintézist is a magyar irodalomról és kulturális fejlődésről az ókortól 1925-ig.

Elismerve egyedülálló hozzájárulását a tudományos kutatáshoz és oktatáshoz, huszonöt korábbi tanítványa három kontinensről 27 cikkel járult hozzá tizenkét tudományágban olyan különböző területekről, mint kulturális antropológia, jog, könyvtártudomány, politikatudomány és szociális munka, egy 616 oldalas könyv létrehozásához „Diadal a viszontagságban: Tanulmányok a magyar civilizációról Somogyi Ferenc professzor tiszteletére nyolcvanadik születésnapja alkalmából” címmel. A kötet 1988-ban jelent meg a Kelet-európai Monográfia sorozat 153. köteteként, és a Columbia University Press terjesztette.

Dr. Somogyi az utolsó három évben is folytatta munkáját, annak ellenére, hogy fizikai állapota romlott a Parkinson-kór miatt. Továbbra is aktív maradt számos közösségi szervezetben, köztük a Magyar Társaságban és a Clevelandi Magyar Örökség Társaságban, ahol nemrég tiszteletbeli örökös elnökké nevezték ki a magyar kultúra megőrzéséért és népszerűsítéséért tett hozzájárulásaiért.

1992-ben először látogathatott el a szabad Magyarországra 1945-ös száműzetése óta. Visszatért alma materéhez és ahhoz az egyetemhez, ahol tanított Pécsett, ma Janus Pannonius Egyetem néven ismert, ahol átvette a Gyémánt Jubileumi Diplomát, amelyet doktorátusai megszerzésének 60. évfordulója alkalmából adományoztak.

Utolsó műve, amely 1995 elején jelent meg, „A clevelandi magyarok rövid története” címet viseli. Dr. Somogyi 1995. szeptember 5-én hunyt el, 89 éves korában.

A 2010. április 16-án a magyar kultúra Amerikában való fenntartásához való hozzájárulását, azzal, hogy 1962-től 1967-ig öt éven át tanfolyamot tartott a magyar nép kultúrtörténetéről a Western Reserve Egyetemen, az Abraham Lincoln Díj átadási ünnepségén tisztelték meg a Case Western Reserve Egyetemen az Amerikai Magyar Alapítvány által. Az ünnepségen egy rövid összefoglalót osztottak szét „Emlékezés a Western Reserve Egyetemen tartott kurzusra” címmel.

2019 júliusától kezdve a Pécsi Tudományegyetem több részből álló virtuális kiállítást tett közzé Prof. Dr. Somogyi Ferenc emlékére. Ez a következő linkeken található meg magyar nyelven:

Somogyi Ferenc emlékkiállítás – Virtuális kiállítás

 
Send mail to Lél Somogyi with questions or comments about this website.
Copyright © 2015-2024. All rights reserved.