Művészest
Péntek este fellép a színpadra
híres bukovinai székely énekes, író, együttesvezető és mesemondó
Kóka Rozália
szórakoztató, vidám műsorával: „
Egy Asszon[y] Két Vétkecskéje”
Kóka Rozália 1943-ban a vajdasági Bajmokon látta meg a napvilágot. Szülei nemzeti kisebbségben született emberek, édesapja bukovinai székely származású asztalosmester, édesanyja bácskai magyar, varrónő volt. A bukovinai székelyeket 1941 májusában telepítették Bácskába, onnan 1944 októberében menekülniük kellett. 1945 márciusában telepítettek a családot a Völgységben, egy kis, ezerlelkes, németek lakta faluban, Felsőnánán. Itt végezte el az általános iskolát, majd a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult tovább. A Kaposvári Felsőfokú Tanítóképzőben szerezte tanítói oklevelét. 1962-ben a szüleivel, számos rokonnal és bukovinai székely falubélivel Érdre költöztek. 1964 -ben férjhez ment és az Érddel szomszédos Tárnokon lett tanító, 1965-ben született a leánya, Szentes Erika Csilla. 1965 és1979-ig kisebb megszakításokkal tanított általános iskolákban, közben 1974-1977-ig a Budai Járási Művelődési Központ főállású munkatársa volt. A Kisdobos c. gyermeklap újságírója lett. Újságuk 1990-ben megszűnt, ekkor az érdi Liget Termál Szállóban kulturális igazgatóhelyettesként helyezkedett el. 1992-ben meghívták a Magyar Művelődési Intézetbe, ahol 2000 decemberéig dolgozott népzenei főelőadóként. 1998-ban Budapestre költözött.
Kóka Rozália saját szavaibó: „Eddigi életem során meséltem óvodákban, iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban, aranyozott színháztermek deszkáin, szénapajtákban, bűzös kocsmákban, templomokban, laktanyákban, börtönben, elmegyógyintézetben, erdei tisztásokon, autóbuszokon, vonatokon, még vásárban is. Meséltem vidám és boldog embereknek, árváknak és elhagyottaknak, nyomorult, megalázott vendégmunkásoknak, árvíztől, háborútól elűzötteknek, idegen országba szakadtaknak, kicsiknek és nagyoknak. A mesék mindenkinek adtak valamit. Örömöt, vigaszt, reményt, szabadságot. Mint valami lelki „hamuban sült pogácsák” segítettek élni, segítettek a nehézségeket legyőzni, kinek-kinek élethelyzete szerint. Segítettek nekem is. Boldog vagyok, hogy megajándékozhatom velük az embereket.”
„Ha nincsen társad, vagy szeretetlen társval
kell élj, alyan, mintha örökké homályba vónál. Ha van kit szeress, s tégedet es szeretnek, magad virág vagy, s örökkés süt reád a Nap.”
Kóka Rozália: Egy asszon két vétkecskéje
Kóka Rozália honlapja: https://www.folkinfo.hu/kokarozi/